Űzött

Nem tudok innen elmenekülni
fekete lepel akar rámterülni
Hiába próbálok kibújni alóla
nem sikerül soha, nincs még itt az óra
Nem a Halál ez, annál rosszabb,
szenvedni kényszerülök, az hosszabb
Mit tettem azelőtt, nem mondja meg senki
ez a büntetésem, kínlódni, kínlódni

Az én álmom mindig szertefoszlik
Másé meg miért teljesedik???
Hát csak ÉN vagyok a bűnös?
Csak én tettem rosszat???
Ha nem, – a fák miért elém hajolnak?
Miért borul be az ég, ha én kimegyek?
Rossz ez a világ és én tűrhetek.
Nem vagyok én Atlasz, ne tedd ezt velem,
mert FÖLLÁZADOK, s elsöprök mindent!
Előlem nem bújsz el, meg foglak találni
S akkortól kezdve TE fogsz majd kinldódni!!!

1997. tavasza és nyara. Negyedikes gimnazista koromban készült, édesanyámat nekem kellett bevitetnem alkoholelvonókúrára, mikor már szinte halálra itta magát.  Hihetetlen magányos voltam, kapcsolatom Kingával megromlott, a bátyám nem dolgozott, belolem élt, édesapám is eltunt, ráadásul suli után dolgoztam.  Egyedül voltam, s nem tudtam mit kezdeni a fájdalmammal.  Elso versem.  A második vers már szakításunk után született.

Leave a Reply