MÉREG

Azt hittem rossz vagyok.
Tévedtem,
nem halok!
Én élni akarok!

Ebben a világban,
mindig csak magányban,
mindegy, hogy mit teszek,
úgyis csak szenvedek.
Nélküled is élhetek!
Akkor is, ha vétkezek!

Érzelmeim feledem,
hiába , hogy tévedek!

Benned már nem bízok.
Inkább csak írok.
A tollam nem csal meg,
csak Te csalsz meg Édes Meggy!

Így most én elhagylak,
s távolból siratlak.

1997. Május 25.  Abból, hogy ilyen sok verset írtam Kingának, látszik, hogy mennyire nem tudtam megbirkózni szakításunkkal.  Sosem tudtam volna megbirkózni vele, ha 1998. augusztus nyarán nem mondja nekem azt, hogy szerelmes valakibe.  Azelott sose mondott ilyet.  Mindig azt mondta, senkibe sem szerelmes.  Ez volt az indítóero.

Leave a Reply