Emlék-szél

Emlékszel, hogy szerettél?
Mindent bennem kerestél.
Tudod még, hogy mit mondtál?
Mindig rólam álmodtál.
Ó, az a tuz hogy égett!
S végül parázsló szén lett.
Kotorhatjuk, fújhatjuk,
de meg már nem gyújthatjuk.
Emlékszel?  Merre mentünk
Szerettek és Szerettünk.
És a csodás csendre?
Mikor kint ültünk este…
A tenger akkor csendes volt, –
S melegített az éjjeli Hold.
De az a víz már nem sima,
Viharos – és goromba.
Bár néha még jön lágy hullám,
De mi csak ülünk tudván, –
hogy szerelmünknek Vége.
S elillan emlékképe, –
puha kezed érintése, –
karod édes ölelése…

1997. Július 1.  Egy kicsit összefoglalom a kapcsolatunkat Kingával.  Amiket egymásnak mondtunk, amik történtek velünk…  Kingának érteni kell ebbol minden egyes sort.  Az „Emlékszel?  Merre mentünk… | Szerettek és Szerettünk.” idézet pl. azt idézi fel mikor Gárdonyban a pincértol csak úgy kaptunk két belépot az esti buliba, meg ilyesmik.  Néha a kempingbol hallottuk, hogy a DJ. nekünk küld számot.  Meg még sok más…  Persze ez is csak egy „de-kár-hogy-vége-lett” vers.

Leave a Reply