Körforgás

Jössz, mész,
de nem tudod miért.
Élsz még,
de nem tudod kiért.
Félsz még,
de nem tudod mitol.
Kérsz még,
de nem tudod kitol.

Aztán megállsz,
S gondolkozol.
Nem tudsz többet, –
de gondoskodol.

Az életedrol.

Hogy jobb legyen,
s megfeleljen céljaidnak,
miket benned megalkottak.

Csak próbálkozol
újra meg újra,
szövevényes agyad
miértjeit bújva.

Aztán?

Jössz, mész,
de nem tudod miért.
Élsz még,
de nem tudod kiért.
Kérsz még,
de nem tudod kitol.
Félsz még,
s már nincsen mitol.

Mi értelme van bármit is csinálni, ha nincs senkink sem?  A célok, miket bennünk megalkottak azt állítja/kérdezi, hogy (vajon) azért vagyunk csak ilyenek, mert így neveltek.  Vajon mennyire befolyásolja az ember személyiségét a neveltetés.  Persze ez csak egy mellékvágány, a központi téma a magány.  A keretes szerkezet az elmúlást szimbolizálja.  A végén az ember már eljut oda, hogy nem érheti nagyobb csapás.

Leave a Reply