Hagyj magamra

Gyulölök, szeretek,
Semmit sem tehetek.
Csak kínlódom veled.

Kértem, hogy ölelj át,
Nincsen most idod rám,
Így nem muködik már.

Akartam, hogy szeress,
vagy legalább keress,
türelmem elveszett.

Hagyj mostmár magamra,
kelljen más hatalma,
menj saját utadra.

Kilépek az ajtón,
majd elkísér a hold,
minden hazugság volt.

Szeretsz, ha ölellek,
tán elbuvöllek,
de én már gyulöllek.

Ne szomorkodj mondod,
ne legyen hát gondod,
ha ennyi van adnod.

Türelmem elveszett,
semmit sem tehetek..
Semmit sem tehetek.

Ismét egy szárnypróbálkozás, hogy Kinga talán letérdel elém, ha egy ilyen „nagyon durva szakítóvers”-et elolvas. 🙂  Nem így történt.  Többször idézem Kinga szavait is…  Egyébként azelott állandóan ez a kettosség volt bennem.  Gyulöltem és szerettem egyszerre.  Ez a világ egyik legrosszabb érzése.

Leave a Reply