Ilyenek voltunk

Eszedbe jutnak még a csodálatos percek,
miket együtt töltöttünk, mint két kis gyermek?
Kiket a barátság fűzött össze, s nem az érdek,
kik emlékei majd örökké élnek?
És mindig lesz arra egy percünk,
hogy a másikra gondolva, töprengve üljünk?

Emlékszel?

Most gyere ide hozzám, s ölelj át kérlek,
hogy eszünkbe jussanak a régi-szép emlékek…

Az érdeket azért hoztam fel itt, mert sokáig úgy gondoltam, hogy Kinga csak érdekből volt velem.  Nagyon sok időbe tellett mire megértettem őt.   A verset fel akartam neki egyszer olvasni, hogy mellém bújjon a valóságban is.  Persze ez sosem történt meg.  Nem igazán érdekelték a verseim.  Persze megértem.  Nem lehet jó érzés, ha valakit folyamatosan ostromolnak.  Mostanra már megtanultam türtőztetni magamat.

Leave a Reply