Minden oly távol

Lehetek bárhol,
minden oly távol,
szeretethiány,
kiábrándultság.
Nem érzek semmit,
nincsen itt senki,
egyedül vagyok,
eltűnt barátok.
Hiányzik minden,
már kincsem sincsen,
elmegyek holnap,
legyek boldogabb.
Itt minden hinta
vagy inkább inga,
Szeretlek,
Szeretlek
Kinga.

1999. Április 17., délután.  A szokásos kínlódáson kívül még az is bánt, hogy úgy érzem nincsen egyetlen igazi barátom sem.  A jelen pillanatban hozzám legközelebb álló barátom is csak egy „állbarát”.  Ha elmegyek, majd új életet kezdek, s gondossággal fogom kiválogatni a barátaimat.

Leave a Reply