Viszlát

Bár szíved kulcsát elhagytam,
De ajtód mellett maradtam,
Még ültem, vártam, piszmogtam,
Majd halkan gyengén kopogtam.
Nem volt haszna ennek sem,
Rablótól álkulcsot vettem.
Próbáltam titkon bejutni,
De így sem tudtam kinyitni.
Nem tudom, hogy most mit tegyek,
Ülök, várok, s majd elmegyek.

1999. Május 29., már mindent megpróbáltam.  Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy mindent megtettem, hogy megmentsem ezt a dolgot.  Mostmár tényleg odébbállok.

Leave a Reply