S végül álomra térek

Felgyorsult e világ,
mit tudsz te oly nagyon jól.
A kép már nem homály,
s érzed, hogy minden szól.

Tudod, hogy nem akartad,
de mégis megtetted mi nem jó.
Fáj, hogy te akartad,
mert érzed minden szól.

Minden szól, jól tudod,
Gondolkozol, mit érzek.
Nem tudom, én azt mondom,
mert teljesen kicseréltek.

Hogy tudok-e most aludni,
meg sajnos nem mondhatom,
de, hogy mi fog velem történni,
veled mindig megoszthatom.

Lassan lehajtom kis fejem,
s bár csalódva tehetném,
tudom, hogy rossz emlékek,
hát inkább nem ezt tenném.

Kiürítettem mindenem,
hogy te ne légy sehol sem,
Érzéseim kapuját elengedem,
az ajtót eltűntettem teljesen.

Ha gondolkozom a jövőt látom,
Messzi-messzi tengeren,
hol szemben 1 lány a párom,
s velem van, mert ő a mindenem.

Nem tudom, hogy hová tartunk,
de nem akarunk semmit sem.
Örülve vagyunk egymásnak,
s élvezzük, mit-e világ rejteget.

2010. Renyák Krisztina számára írtam

Leave a Reply