Oroszlány

Egy oroszlán nem parancsol, nem kér,
mert hátán dagad egy ér.
Elismerést nem ismeri, csak adni,
elvenni és megengedni engedi.

Egy oroszlán nem harcol, nem kér,
önérzete elfér, hol sok az ér,
ott mindig csak adni
erősebbet, gyengébbet csak engedi.

Anya csak egy van

Anya csak egy van, több nekem már nem lesz,
mikor itt volt, éreztem Ő nem kell.
De Ő már elment, szenvedése megszűnt,
S, ha rá gondolok szíven szúr az űr.
Hol vagy édesanyám? Miért nem beszélhetünk?
Miért igaz, mint mondtál, ha elmész majd megértünk?
Miért nem voltam veled mikor meghaltál?
Olyan messze voltam, s ettől a bűntudat fáj!
Szeretlek édesanyám, meglásd majd jövök!
De tudom most megvársz, mert létezésünk örök!
Szeretlek Anya! Belőled csak egy van!
Szívemen leszel mindig, hamvaid medálban.
Szeretlek Anya, ki engem megszült…
Szerelmem irántad ki soha nem hűl!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek, szeretlek,szeretlek, szeretlek!

Egy hét múlva Zsinagóga

Most beszéltem véled-e,
elmondtad mit érzel te,
s felfogtam, hogy mi lehet,
mit egy hónapja rejtegetsz.

De tudod-e, hogy szétmentünk?
S félelelmben élhettünk,
hogy merre van a másik most,
s mit csinálhat nélküled ott.

Mondtad, hogy te mit akarsz,
s rámhoztad a kínos bajt!
Hát hogy jut ez neked eszedbe?
Mihez nekem nem egy hónap kell, hanem érzelem!

Hát nem oszthatom ezt meg veled,
se sarkon, se ülve, se egy hétre sem.
Csak érzelemmel megy nekem.
S rámjött most a félelem!

Azt mondom én teneked,
hogy egy hét múlva, majd bemegyek.
S átgondolod mit akarsz, s átlátsz majd azon,
mit a természet nékem olyan nehezen ad.

Megtudod majd mit érzel
és elmondod majd énnékem.
Megosztjuk mi ezt egymással,
s nem leszünk majd elásva.

2010. Renyák Krisztina számára írtam, mikor szakítottunk, bár nem véglegesen.