Egy hét múlva Zsinagóga

Most beszéltem véled-e,
elmondtad mit érzel te,
s felfogtam, hogy mi lehet,
mit egy hónapja rejtegetsz.

De tudod-e, hogy szétmentünk?
S félelelmben élhettünk,
hogy merre van a másik most,
s mit csinálhat nélküled ott.

Mondtad, hogy te mit akarsz,
s rámhoztad a kínos bajt!
Hát hogy jut ez neked eszedbe?
Mihez nekem nem egy hónap kell, hanem érzelem!

Hát nem oszthatom ezt meg veled,
se sarkon, se ülve, se egy hétre sem.
Csak érzelemmel megy nekem.
S rámjött most a félelem!

Azt mondom én teneked,
hogy egy hét múlva, majd bemegyek.
S átgondolod mit akarsz, s átlátsz majd azon,
mit a természet nékem olyan nehezen ad.

Megtudod majd mit érzel
és elmondod majd énnékem.
Megosztjuk mi ezt egymással,
s nem leszünk majd elásva.

2010. Renyák Krisztina számára írtam, mikor szakítottunk, bár nem véglegesen.

S végül álomra térek

Felgyorsult e világ,
mit tudsz te oly nagyon jól.
A kép már nem homály,
s érzed, hogy minden szól.

Tudod, hogy nem akartad,
de mégis megtetted mi nem jó.
Fáj, hogy te akartad,
mert érzed minden szól.

Minden szól, jól tudod,
Gondolkozol, mit érzek.
Nem tudom, én azt mondom,
mert teljesen kicseréltek.

Hogy tudok-e most aludni,
meg sajnos nem mondhatom,
de, hogy mi fog velem történni,
veled mindig megoszthatom.

Lassan lehajtom kis fejem,
s bár csalódva tehetném,
tudom, hogy rossz emlékek,
hát inkább nem ezt tenném.

Kiürítettem mindenem,
hogy te ne légy sehol sem,
Érzéseim kapuját elengedem,
az ajtót eltűntettem teljesen.

Ha gondolkozom a jövőt látom,
Messzi-messzi tengeren,
hol szemben 1 lány a párom,
s velem van, mert ő a mindenem.

Nem tudom, hogy hová tartunk,
de nem akarunk semmit sem.
Örülve vagyunk egymásnak,
s élvezzük, mit-e világ rejteget.

2010. Renyák Krisztina számára írtam

Minden

Voltam már ott,
s voltál már ott,
a legmélyen ahol
a szív mindent hív.

S mentem még bele,
jöttél még vele,
téged mindig
a minden hív.

Voltál már ott,
s voltam már ott,
hol a semmi
mindent hív.

Kérted, hogy adjam,
s mondtam, hogy van
mikor mindenbőll
a semmi hív.

Majd mentünk még,
s jöttünk még
hol semmi, csakis
a semmi hív.

Majd megérkeztél,
s félénk lettél
hol a szív téged hív.

2009. Renyák Krisztina számára írtam

Nyilas

Háromszor futottam neki,
hogy megálljak,
de az agyam vitt tovább,
s már nem tudok menni hovább,
mert kétszer fagyott meg a faláb
mire odaért egy nyaláb,
ami úgy tûnt, de nem lett galád,
csak egy rohadt falánk madár
repülve messzi földre,
ha már van rád babád.

Vége lett, s a semmi elvitt.

2009. Renyák Krisztina számára írtam