Tag: kinga

Köszönöm, hogy szerettél,
hogy mindig veled lehettem,
hogy szerelmesen öleltel
és segítettél nekem.

Köszönöm, hogy becéztél,
hogy édesen suttogtál,
s hogy azt mondtad,
éjjel rólam álmodtál.

Köszönöm, hogy hallgattál,
hogy kórházban látogattál,
féltettél, velem maradtál,
s el sosem hagytál.

Köszönöm, hogy bántottál,
hogy szívemet széttörted,
hogy kegyetlenül elhagytál.
Erős lettem tőle.

Bár szíved kulcsát elhagytam,
De ajtód mellett maradtam,
Még ültem, vártam, piszmogtam,
Majd halkan gyengén kopogtam.
Nem volt haszna ennek sem,
Rablótól álkulcsot vettem.
Próbáltam titkon bejutni,
De így sem tudtam kinyitni.
Nem tudom, hogy most mit tegyek,
Ülök, várok, s majd elmegyek.

Lehetek bárhol,
minden oly távol,
szeretethiány,
kiábrándultság.
Nem érzek semmit,
nincsen itt senki,
egyedül vagyok,
eltűnt barátok.
Hiányzik minden,
már kincsem sincsen,
elmegyek holnap,
legyek boldogabb.
Itt minden hinta
vagy inkább inga,
Szeretlek,
Szeretlek
Kinga.

Mit tettél velem nevem napján?
Lefeküdtünk aztán elhagytál.
Nekem csillag nem volt fényesebb,
mint vágyakat tükröző szemed.
De a lelked mindent elárult!
Tudom, hogy szerelmünk lezárult
és Te csak azért voltál velem,
hogy fájdalmad elhessegessem.
Azért tisztelhetnéd érzelmem!
Neked játék az én életem?
Mert csak Te létezel énnekem,
Szerelmem, Életem, Mindenem….

Örök e szerelem,
mit Te adtál énnekem.
Mosoly az arcodon
elűzi félelmem.
Nem kell más,
csak viharba sodorna,
Te vagy él’tem
biztonságos hajója.
Arcod szellemképe
elűzi gondjaim.
Oh, bárcsak itt lennél
aranyos kis macim.