Nővéremnek

Jobb ez, mint szerelem,
hogy így vagy itt nekem.
Szemedben édesem
látom a gyermekem.

Boldog vagyok mostmár,
nem számít a korlát,
hogy nem vagy itt mindig.
Szeretlek én így is.

1999. Március 18-án írtam, miután egy számomra csodálatos estét töltöttem Kingával.   Már nem tudom mit érzek.  De jó ez nekem nagyon.

Jóízű álmatlanság

Szeretem mosolygós arcodat,
Mit nem mulaszt el a pillanat,
Mely komorrá teszi napjaink,
Ha rosszkedvű vagyok hajnalig.

Ma reggel eőosen ébredek,
Mostantól még jobban védelek,
Nem leszek búskomor, réveteg.
De hogy’ mondjam el, hogy Szeretlek?

Ezt egy éjjel írtam, mialatt Kinga mellettem szuszogott. Úgy éreztem megoldódtak a problémáink, s mostmár örökké együtt leszünk.  Bennem volt az is, hogy valahogyan be kell bizonyítanom, hogy mennyire szeretem.

Elszakadás

gondolattöredék

Sosem szabadulok meg a gondolattól,
hogy el kellett válnom ölelő karodtól,
melyben oly sokat pihentem alkonyatkor.

Ha visszanézek a távoli múltba,
tudom, boldogságom esett kútba.
Már mindegy.  Kész vagyok az új útra.

Nem tudok megbirkózni az elszakadásunkkal, s tudom, hogy sosem fogok nagyobb örömet érezni, mint amikor vele voltam.  De beletörődök, s megpróbálok továbbállni.  Persze nem tudtam.  Kingában mindig csodáltam, hogy Ő képes megemészteni a dolgokat.

Ilyenek voltunk

Eszedbe jutnak még a csodálatos percek,
miket együtt töltöttünk, mint két kis gyermek?
Kiket a barátság fűzött össze, s nem az érdek,
kik emlékei majd örökké élnek?
És mindig lesz arra egy percünk,
hogy a másikra gondolva, töprengve üljünk?

Emlékszel?

Most gyere ide hozzám, s ölelj át kérlek,
hogy eszünkbe jussanak a régi-szép emlékek…

Az érdeket azért hoztam fel itt, mert sokáig úgy gondoltam, hogy Kinga csak érdekből volt velem.  Nagyon sok időbe tellett mire megértettem őt.   A verset fel akartam neki egyszer olvasni, hogy mellém bújjon a valóságban is.  Persze ez sosem történt meg.  Nem igazán érdekelték a verseim.  Persze megértem.  Nem lehet jó érzés, ha valakit folyamatosan ostromolnak.  Mostanra már megtanultam türtőztetni magamat.

Ne tedd ezt velem

Elmegyek. –
Messzire, távolra,
szép helyre vágyódva,
mindig Rád gondolva.
Döntsd már el!!!
Hogy szeretsz? Nem vagy itt!
Vele vagy, mert elvitt!
Patrik mindent elhitt.

Most mélázok kétségben.
Ilyen lesz vénségem…
Kár… , hiába minden.

Ekkor egy másik fiúval járt, rögtön szakításunk után – meg együttlétünk alatt is a vége felé -, s közben azt mondta nekem, hogy szeret, amikor a fiúja nem volt otthon, mindig együtt voltunk.  Felmentem hozzá, eljött hozzám.  Talán Ő sem tudta mit tegyen.  Engem meg teljesen tönkretett ez a helyzet.  Nem láttam menekvést.